A mocsárnak, egy földesúrnak és egy napszámosnak is kulcsszerepe volt a harkányi gyógyvíz felfedezésében.
A hazai termálfürdők többségét nem túl romantikus módon fedezték fel, az esetek zömében ugyanis kőolaj, vagy földgáz után kutatva találtak termálvizet. Az első csepp termálvizet ezért többnyire szentségelő geológusok köszöntötték, hiszen ez tulajdonképpen a munkájuk kudarcát jelentette. Illetve arról se feledkezzünk meg, hogy még az 50-es, 60-as években sem volt evidencia, hogy ezekben a vizekben milyen gyógyászati, illetve turisztikai lehetőségek rejlenek, a hőenergia felhasználási lehetőségeiről nem is beszélve.
Ezért is érdekes azoknak a termálvizeknek a története, amelyeket rendhagyó módon fedeztek fel. Ide sorolható a Harkány alatti hatalmas vízkincs is. Egy helybéli monda szerint a termálvizet az ördög fakasztotta, a valóság azonban ennél kevésbé horrorisztikus. A terület különlegességét az adja, hogy a Harkány-siklósi-kistapolcai törésvonal mentén szokatlanul közel van a felszínhez a magas hőfokú termálvíz. Erről, és a víz gyógyhatásáról azonban sokáig mit sem tudtak.
Az 1800-as években a település környékén jelentős földterületei voltak a Batthyány családnak, akik egy mocsaras terület lecsapolásával szerettek volna újabb legelőket kialakítani. Ehhez csatornát kellett ásni, amivel napszámosokat bíztak meg. Az egyik napszámosnak – a nevét is tudni: Pogány János – nem nagyon volt kedvére ez a nehéz fizikai munka, különösen azért, mert rendszeresen kínlódott reumás panaszokkal. Sokszor fájt a lába, s jogosan félt attól, hogy a vizes talajon végezett munka csak rontani fog az állapotán. Nagy volt ezért a meglepetés, amikor a mocsárban végzett munka után elmúlt minden fájdalma.
A környéken hamar híre ment a víz gyógyhatásának, ezért egyre többen jártak a mocsár lecsapolása miatt kialakított csatornához, ahol a kénes vízben sikeresen kúrálták ki a legkülönfélébb panaszaikat. A földbirtokos meglátta az üzleti lehetőséget is a dologban, így 1825-től kezdve megkezdődött egy fürdő kiépítése. Fontos mérföldkövet jelentett 1866, amikor az artézi kútfúrás legnagyobb szakértőjének számító Zsigmondy Vilmos vezetésével újabb kutat fúrtak a területen.
Később az is kiderült, hogy miért bizonyult annyira hatékonynak a gyógyvíz. Az itt található víznek ugyanis magas a karbonil-szulfid tartalma, ami rendkívül könnyen és gyorsan szívódik fel a bőrön keresztül, valamint kénhidrogénné alakulva belélegezve is. Márpedig a kénnek porcerősítő és gyulladáscsökkentő hatása is van.