Amerre a törökök jártak, fürdőket építettek. Egykor 75 törökfürdő működött Magyarországon, amiből Budapesten négy, Egerben egy maradt fent. Egyszerű oka volt a törökök fürdőépítési lázának.
Az 1500-as és 1600-as években, a török megszállás közel 150 éve alatt elképesztően sok fürdő épült a hódoltsági területen. Egyes források szerint volt olyan időszak, amikor 75 törökfürdő működött Magyarország megszállt területén. Ezek közül Budapesten négy maradt fenn: a Király, a Rudas, a Veli bej és a jelenleg zárva tartó Rácnak, vagy Rácznak nevezett fürdő. Budán kívül is számos fürdőt felhúztak a törökök, de ezek közül csak Egerben maradt fenn egy fürdő.
Miért voltak a törökök ennyire rákattanva a fürdőkre?
Ehhez első körben meg kell említeni, hogy az ország már a törökök érkezése előtt is bővelkedett termálforrásokban. Például a mai Budán lévő források nagy része valószínűleg már az ókorban is létezett, ezekre alapozva pedig a rómaiak létesítettek elsőként fürdőket. Nem véletlen, hogy régen a Szemlő-hegy alatti területet Felhévíznek, a Gellérthegy alatti források környékét pedig Alhévíznek nevezték. Zsigmond és Mátyás uralkodása alatt pedig díszes fürdőket is építettek a forrásokra.
A törökök a hódoltság idején nem sok mindent építettek, ez alól csak a mecsetek és a fürdők voltak kivételek. A fürdőkhöz való vonzódásuk vallási alapú volt. A Korán tanítása szerint ugyanis minden egyes nap meg kellett fürdeniük. Ráadásul ehhez az állóvíz nem volt megfelelő, folyóvízben kellett megoldani a tisztálkodást.
Emiatt minden megszállt területen a törökök egyik első dolga volt a fürdőépítés. Azokon a területeken, ahol nem volt ehhez termálforrás, ott úgynevezett hamamot, azaz gőzfürdőt építettek, ezekben a vizet melegítették. Amit manapság idehaza törökfürdőként emlegetünk, azok az ilidzsák voltak. Miután a magyar területen sok helyen találtak termálforrást, ezért nálunk ilidzsákat, azaz termálfürdőket hoztak létre.
A fürdők építészeti kialakítását egyébként a rómaiaktól lesték fel. A törökfürdők ugyanakkor nem voltak koedukáltak. Ez azt jelentette, hogy a férfiak nyitásra, illetve délelőtt mentek a fürdőbe, a nőket pedig déltől éjfélig fogadták. Ezek a létesítmények nem pusztán a tisztasági fürdő szerepét töltötték be, hanem a társadalmi érintkezés fontos helyszíneinek számítottak, itt értesültek a hírekről és vitatták meg a fontos kérdéseket. A háremben élő nők számára pedig gyakorlatilag az egyetlen kapcsolatot jelentették a külvilággal.
Korabeli útleírások szerint a mai napig fennmaradt fürdők közül a Veli bej ilidzsaszi (a mai Veli bej) volt a legszebb és a legnagyobb budai törökfürdő. A jelenlegi Király Gyógyfürdő őse a Horosz Kapuszu ilidzsaszi, azaz a Kakas-kapu fürdője volt. A Debbágháne ilidzsaszi, azaz Tímártelep szerájának fürdőjéből lett a Rác fürdő. A mai Rudas Gyógyfürdő elődjét pedig jesil direkli ilidzsasziként, azaz zöld oszlopos fürdőként emlegették.