A gyógyvizes medencéknél érdemes figyelembe venni az ajánlott fürdési időt, mert különben pórul járhatunk. Egy fontos szabály, amit kevesen tartanak be.
A balatoni strandokkal, vagy más tóparti, folyóparti fürdőkkel szemben a gyógyvizes medencével is rendelkező fürdőkben mindig jelölik az úgynevezett ajánlott fürdési időt. Ez olykor csak 15-20 perc. A fürdőzők többsége erre általában tényleg csak amolyan laza ajánlásként tekinti, holott fontos lenne komolyan venni. Különösen az idősebbeknek, illetve azoknak, akik valamilyen meglévő betegségüket kúrálják a gyógyvízben.
Tipikusan a magasabb ásványianyag-tartalmú termálvizeknél rövidebb az ajánlott fürdési idő, a „lightosabb” gyógyvizeknél pedig hosszabb. Azt fontos tudni, hogy ez az időszak az egyhuzamban történő fürdőzésre vonatkozik. Azaz fél-, vagy egyórás kinti pihenő után vissza lehet térni a vízbe, egy nap akár háromszor, négyszer is.
Amennyiben valaki ezt nem tartja be, akkor az egyéni érzékenységtől függően akár mellékhatásokat is okozhat a gyógyvíz. Ezek közé tartozhat például a levertség, a fáradtság, vagy éppen az, hogy fokozódhatnak, vagy akár kiújulhatnak az ízületi panaszai, tehát éppen az, ami miatt sokan felkeresik a gyógyfürdőket. Magyarán bármilyen kellemetlen is kijönni – pláne hidegebb időben – a meleg vizes medencéből, fontos lenne ezt betartani.
Aki tudja magáról, hogy ez nem megy neki, annak érdemesebb hosszabb fürdési időt lehetővé tévő helyre látogatnia. Hévízen a Tófürdőben például félórás fürdőzés is megengedett, ugyanis a tó vize indifferens hőmérsékletű (=kellemesen langyos), így nem terheli túlzottan a szervezetet.
Miskolctapolcán a Barlangfürdőben lévő gyógyvíz alacsony ásványianyag-tartalma pedig korlátlan idejű fürdőzést tesz lehetővé – nyilván észszerű keretek között. Ugyanakkor például a Bogácsi Termálfürdő kénes gyógyvizében 20 perc az ajánlott fürdési idő.
Fotó: H. Szabó Sándor